Azok, akik túléltek egy szívleállást, gyakran számolnak be például arról, hogy fényt láttak egy alagút végén. Ugyanakkor arra, hogy halálunk előtt az életünk filmként pereg le a szemünk előtt, több tudományos bizonyíték is van.
Egy kutatás szerint az agyi aktivitás robbanásszerű megnövekedése közvetlenül a szív leállása után lehet az úgynevezett halálközeli élmények oka. A Michigani Egyetemen kutatói elektroenkefalográffal figyelték meg 9 patkány agyi tevékenységét, miután a szívverésük megállításával a klinikai halál állapotába juttatták azokat, ugyanakkor elektrokardiográf segítségével a szív működését, illetve annak leállását is figyelték.
Az eredmény meglehetősen meglepő volt: a szív leállása után az agy nemcsak hogy működött még egy ideig, de jelentősen megnövekedett elektromos aktivitást mutatott.
Megállapították, hogy a szív utolsó dobbanását követő 30 másodpercben jelentősen megnövekedett az összehangolt agyi aktivitás, és főként a magas frekvenciájú agyhullámok - az úgynevezett gammarezgések - ugrottak meg.
A kutatók szerint ez a folyamat állhat a halálközeli állapotban tapasztalt hallucinációk, például a sokak által említett fényélmény, hátterében.
A kísérletnek nem az volt a célja, hogy feltárják a hallucinációk okait. A kutatók eredetileg azt a mechanizmust akarták vizsgálni, amely oxigén hiányában a belső szervek halálát okozza.
Azt remélik, hogy ezzel a kutatással idővel csökkenthetik a szívmegállás és a légutak elzáródása miatt bekövetkező halálesetek számát.
